máj5

Használd ki az időt!

Posted on by
Használd ki az időt!


Ma reggel találtam rá erre az igen okos kis mondatra. Előjött a gondolataimban és azt éreztem, van számomra is mondanivalója. Az idő. Használni. Ki-használni.

Az idő kevés, vagy sok, ez kinek-kinek az életétől függ. Sok lehet, ha rosszul, szenvedve, ne adj´ isten betegségben éled. De ez sem függ össze mindig a felsoroltakkal. Valakinél igen, valakinél nem. (Tisztelet mindenkinek érte!) Kevés lehet akkor, ha olyan “szépen” éled, hogy azt kívánod, soha se múlna el.

Használni lehet, kell az időt, mert van, létezik, mutat, figyelmeztet. Hogy mire is? Hogy használd az időt arra, hogy kezdj el igazán élni, hogy kezdj el igazán szeretni az életed! Hiszen az idő ott van, aztán ott volt. Melyiket jobb olvasni neked? Nekem azt, amelyik azt mondja ott van! Nem azt, amelyik azt mondja, ott volt…. Ezért írtam le még egyszer.

Ki-Használni. Valaki használja, valaki nem. Ez nem az én feladatom, hogy ezt eldöntsem, ki teszi ezt, és ki nem. Ez a Te feladatod, vagy gondod, vagy felismerésed. Válogass belőlük.

Nem hozok olyan közhelyeket, hogy az élet rövid….vagy, hogy nehéz az élet….de azt sem, hogy élni tudni kell…..vagy olyat, hogy egyszer élünk. Ettől amúgy is ódzkodom, mert nem hiszek benne.

Amiben hiszek az az, hogy az élet van, most és nem holnap. Ha ma elszalasztom, nem biztos, hogy holnap lesz alkalmam élni. Ezért ma kell kihasználnom az időt, az időmet. Ha ma ölelek, akkor a holnap már nem hiányosan indul, mert a holnap szempontjából tegnap már megtettem, öleltem és adtam vele örömöt magamnak és másnak is.

Van ennek a címnek ez másik olvasata is. Ha kihasználom az időt, akkor mindegy, hogy abban az időben siekresen tettem-e azt, vagy nem. Vagyis, számomra pozitív volt az az idő, vagy sem. Szánt szándékkal nem írom le a másik szót, mert nem ez a lényeg, hiszen nem válik azzá, amit ezzel a szóval fejezünk ki. Ez csak egy tapasztalás marad, ami egy picivel később már előrevisz, megmutat, segít azzal, hogy volt, hogy tetted akkor, amikor kihasználtad az időt. Ez szép lett…. :-)  Alig-alig érthető.

Itt nem csak arra gondolok, hogy használd, mert bizonytalan a holnap. Nem ez a lényeg, hogy olyan képet fessek a holnapra, a holnapból, ami szerint lehet, hogy nem élem meg azt már. Minek? Azt gondolom erről, hogy bármikor lehet holnapod, ha most kihasználod az időt, az időd.

Ez olyan számomra, mint az Út és a Cél összehasonlítása. Először van a Cél, aztán jönnek a tettek (jó esetben), és az Út. Aztán egy idő után, ha jól használod az időt, eltűnőben lesz a Cél és sokkal fontosabb az Út.

Hogy mi mindenre használhatod az időt? Ezt nem én akarom megmondani, gondolkodj el rajta. Én tudom, hogy mire kell használnom az időmet, napról napra egyre jobban tudom. Ez is egy boldogság. Ez is egy jó állapot. Persze fájdalom is van benne, mert lezárásokat, megoldásokat kell ebben az időben megtennem, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy mindez megszabadít, felszabadít, megold, felold. Ha csak azt figyelném, hogy csak pozitív érzései legyenek számomra a (ki)használt időmnek, akkor elzárkóznék a valóságtól, az időtől. Mindent engedni kell!

Hogy az idő múlik? Ja, múlik. És???? Szerintem az jobb kérdés, hogy hogyan múlik? Nekem és neked is másként, de lehet, néha hasonlóan. A minősége az életnek, az időnek mindig ott van. Lehet élni, és lehet ÉLNI. A nagybetű nagyon fontos.Hangsúlyoz. Kiemel. Felhívja a figyelmed.

Fél hat óta nem alszom, pedig szombat van. De nem érdekel, mert kihasználom az időt! :-)

Ennyi példát megengedtem magamnak, hogy megosszam veled, kedves Barátom!

Élj boldogan, mert akkor használod az időt!

 

ápr18

Tapasz

Posted on by
Tapasz

Tapasz-ok

Furcsa lehet a cím, de ne gondolkodjunk rajta,az is. De mi is a Tapasz?
A Tapasz eltakarja sebet,befedi a sérülést,eltakarja a heget is. A Tapasz megóvja sebet, nem engedi a port, a szennyet bejutni a szervezetünkbe. A Tapasz segít gyorsan gyógyulni, hegesedni,felejteni a sèrülèst. A Tapasz nem engedi,hogy a ruhád felszakítsa a sebedet,megzavarja a gyógyulásodat, ugyanakkor megóvja a ruháidat,hogy a sebed ne kenje,maszatolja össze azt. A Tapasz tehát többfunkciósan használható eszköz, dolog.

A Tapasz Univerzális dolog,ha sèrül a belsô világod ès ennek külsõ jelei sebkènt mutatkoznak meg. De akkor is hasznos,ha a külsô világod sèrül ès Te mèg nem is tudod,hogy a belsõ is “sérült”.

Valahová eljutottunk eljutottam,elvittelek a Tapasz kapcsán.

A Tapasz azonban tud egyebet is. Jelet hagy rajtad, egy ideig. Megjelöl Téged, Bennünket, ès ezt a jelet a legtöbben büszkèn viseljük,hiszen ekkor a Figyelem ránk irányul. Figyelnek ránk. Vègre. (?)
A Tapasz ragaszkodó, direkt ìgy kèszítik,hogy elbírja a világ hatásait, a vizet,a mozdulatokat,a ruhádat,ami beleakad, másik ember èrintèset,mozdulatát.
A Tapasz jó ha van.,ha szüksèged van rá. Vagy, ha sèrülsz. Vagy,ha lehorzsolod magad. A Tapaszt, ha leveszed/eltávolítod, fáj(hat), mert ekkor belőled is eltávolít valamennyit, valamit. A Tapasz a Tiéd, mert ez alatt az idő alatt, Hozzád nő. Szinte szó szerint…..

Mindannyian néha Tapaszok vagyunk, vagy használunk Tapaszt.

Élj a tapasz-t-alatt-nak!
Élj békében! 

 

 

márc22

Amikor borul minden

Posted on by
Amikor borul minden

Van, amikor borul minden. Borul az elképzelésed, hogy a világ úgy pocsék, ahogy van. Borul a hited, hogy nem létezik jó. Borul az az elképzelésed, hogy nem kell neked semmi sem. Nem kell Barát, nem kell Társ, nem kell segítség, nem kell támasz, nem kell Szülő, nem kell SEMMI sem , mert elég vagy így, ahogy vagy, ami vagy.

Aztán valami átsuhan az életeden, és egy pillanata alatt megváltozik az eddigi elképzelésed, a hited, a hozzáállásod egy dologhoz, egy Emberhez, egy világnézethez, egy rögzült képhez, egy beléd diktált megszokáshoz, horgonyhoz. Csak JÖN. MegÉrint. FelZaklat. KiRángat. MegRáz. Azt mondja, Ébredj Ember! Ne ragaszkodj, Változz! Változtass!

És akkor elkezdődik az Életed, igazándiból. Egy ideje már álldogáltál, vártál, nézelődtél, és láttál egy képet Magadról, ami már régen nem a valóság, csak annak akartad látni. Az a kép, már egy általad elképzelt, elhitt, személyes kép volt Magadról, a külsődről, a hitedről, a belsődről. Tompa lett. Nem fénylett már. De nem vetted észre, mert azt szeretted volna látni, amit elképzeltél, és azt is láttad. Torzult a tükör benned.

De a fény jön, akár milyen mély is a sötétség, a kérdés csupán az, hogy hol akarsz lenni? A fényben, vagy a sötétben? Amikor legutóbb a bányában tekertünk, hideg volt és sötét. Volt ugyan fény, de mesterséges. Tíz órát voltunk lett körülbelül, és a testem AKARTA a fényt! Akarta érezni, ahogy újra beragyogja a bőrömet, annak minden pontját.

Így van ez az életedben is, az életemben is. Bizony, nálam is. Ezért nem szégyenlem, ha ma ezt mondtam, és holnap megváltoztatom azt, mert holnap nem tegnap van, és nem ma. Minden más, egy új nap lesz / van. Most viszont, MOST van!

Én a fényre, az új hitekre, az új elképzelésekre, új Emberekre, és új tapasztalatokra vágyom, mert ÉLNI AKAROK, MOST, ma és nem holnap, nem tegnap. MOST!

Élj a fényben, békében, boldogan!

Szeretettel, neked! 

 

márc1

1…2…3….

Posted on by
1…2…3….

Volt sok jó gondolatom ezzel a bejegyzéssel kapcsolatosan, de már nem emlékszem mindre. Ezért leírom, ami maradt belőle. Akkor, még a címe sem volt meg. Most azonban adtam neki címet, egy egyszerű címet.1…2…3…ennyi. A jó benne az, hogy lehet folytatni, mint a Drágán add az életed c filmet, vagy a Csillagok háborúját.

Történik valami a világban, körülöttem, velem. Erről is olvashattok most….

Első
Kedden jégkorong meccsre mentem, ami ugye, ha jól belegondolunk, nem is olyan nagy dolog.  Hiszen sokan járnak jégkorong meccsekre. Van, aki Fehérvárra, van, aki más városba. Én azonban, ott jártam, Fehérváron. :-) Előbb kellett leérkeznem, ha jegyhez szerettem volna jutni, mivel a Sapa Fehérvár nagyon jól szerepel az EBEL bajnokságában.

Sapa Fehárvár AV 19

Nem is lett gond, kedvesen elbeszélgettem a pénztáros Hölggyel, majd elintéztem még egy-két dolgot az autóban, olyanokat, amelyek restanciaként nyomták a vállamat és telefonon megoldhatóak voltak. Aztán elindultam befelé a csarnokba. Kevesen voltak, olyan kis készülődéses hangulata volt mindennek. Besétáltam, mutattam a jegyemet. A srácok azt mondták, még nem kezdődött el e beléptetés, de menjek nyugodtan, majd jöjjek vissza, ha elkezdődik a beléptetés. (?) Ok. Miért is ne? Ők tudják. A bizalom megvolt, nem is értettem. Ennyi lenne? Így is működhet? Hurrá! Eszembe sem jutott visszaélni vele. Persze, ekkor a jegyet már megvettem, de ezt csak én tudtam, hiába mutogattam az ajtónál, rá sem néztek a srácok. Lehetett volna bármilyen jegy, egy korábbi is, mert az is a zsebemben volt. Sétálgattam, nézelődtem. Nyugalom volt, mégis valami nem stimmelt. Erről a Második részben írok. Amikor elkezdődött a beléptetés, bemutattam a jegyem, megkaptam a szalagot a csuklómra, és elkezdődött a hivatalos létem a csarnokban. Hogy miért írtam le ezt? Ha még nem tudod, akkor olvasd el újra. Ha akkor sem ugrik be semmi sem, akkor még nem érezted a túlzott szigort, nem érezted a hivatalosság gátjait, nem érezted a bürokratizmus “embertelenségét”. Akkor ez jó. Éljen! Ha pedig már érezted mindezt,akkor pedig még nem éreztél bizalmat. Bizalmat, amit ismeretlenül kaptál. Hát nekem ennyi volt. De JÓ volt, mert JÓ NEKEM!

Második
Ez a szinkronitásról szól. Igen, most így írom, mert oka van. Szándékosan nem a szinkronicitás szót használom, mert találtam egy oldalt, ahol nagyon szépen megfogalmazza ezt Szabó Judit. Használom is! :-)
Szóval, amint ott sétálgattam, elfoglaltam a helyem a lelátón valami furcsa érzés kerített hatalmába. Elkezdtem figyelni. Vajon mi lehet? Ott sétálgattak a játékosok, az edzők, a csapat vezetői, az ellenfél vezetői, vendégei. Valami nem stimmelt…..aztán elkezdődött a meccs és nem volt meg a “hangulatom”, bár a csarnok dübörgött, de valahogy tompán. Első percek….semmi változás. Aztán az ellenfél gólt üt. Mi történik? Eddig esélytelenek voltak, most pedig Ők vezetnek? Ekkor “leesett”, megtaláltam az érzés okát. Veszíteni fogunk, egyértelmű érzés. Nem mertem, még magamnak se bevallani, próbáltam elhessegetni az (meg)érzést, mert ez már nem gondolat volt, hanem tény. Ilyen egyszerűen. Végig néztem a csarnokon, és minden “homályos” volt, élettelen. Csúszott a korong, döngött a palánk, de nem volt benne a győzelem. Hiányzott. Kész, ennyi. Ez az első harmadban volt. Magyarázhatnám ezt az érzést még sokáig, de csak annyit tennék hozzá, hogy ha elolvasod a Tizenkettedik felismerést, ott bővebb magyarázatot találsz erre. Itt tartunk jelenleg az életben. Felismeréseink vannak, ha figyelemmel vizsgáljuk a világot. :-)

Harmadik
Ez valami más. Nagyon más. Még mindig ennek a napnak az eseménye. Most, ahogy írom ezeket a sorokat, arra gondolok, hogy eddig nem is foglalkoztam vele, hogy mennyi minden történik egyetlen nap alatt!!! :-) Azt hittem, hogy felkelek, csinálok valamit, dolgozom, felkészülök, oktatok, megyek, közlekedek, eszem-iszom, aztán edzés, aztán eszem-iszom, alszom. Ennyi lenne? Hát NEM! Olvassátok csak tovább! :-)
Délután, Fehérvár felé haladva az autópályán rádiót hallgattam. Nem kereskedelmit, hanem a Kossuth Rádiót. Elvből, mert nem szerettem volna, hogy valami baromság elrontsa az estémet. tudatosan kizártam a lehetőségét is. Aztán meghallottam Őt, egy riportban. Nem tudom nektek ezt az érzést átadni, elmondani, mert ez nem az, amit megosztok, “lájkolom”, kipipálom. Egy gondolatot előtte még. Szeretem a rádiót, a beszélgetős műsorokat, a hangos könyvet, a hangjátékot, mert azzal elindul a fantáziám. Arra az időre emlékeztet, amikor még a sport közvetítés is csak rádióban volt, illetve volt tévében is, de csak annak, akinek volt tv készüléke. A tv mentes hétfő estékre gondoltam, arra az időszakra, amikor a rádió elvitt egy útra, a fantáziám segítségével. Utaztam ekkor is, ezen az estén. Nem csak az autópályán, ahol ténylegesen haladtam, hanem a gondolataim szárnyán, képeket látva.Na, de vissza a lényeghez.
Ekkor meghallottam egy hangot a rádióban, amely mosolygott.! Micsoda erő, micsoda érzések! Nézzétek csak ezt meg! KLIKK IDE! Vagy, ha meg szeretnéd hallgatni, akkor ide!  (Fanny 16.09-től.) Vagy ide!

Fannyyyy

Ezzel még nincsen vége. Sokszor vagyunk úgy, hogy hallunk valamit és egy ideig foglalkozunk vele. Aztán, ahogy telik-múlik az idő, és sokasodnak a dolgaink, eltűnik a lendület, eltűnik a mindennapos gondolat. Nem baj. Egyáltalán nincs ezzel gond, mert a rezgésed, a gondolataid ereje már teremt. Teremt egy másik jövőt, egy más folytatást, egy kedves pillanatot valakinek. Ha gondolsz valakire, akkor azzal segíted Őt! Gondolj mindig valakire szeretettel, és megváltoztatod a világát, a pillanatát, a mindennapjait! Sokan vagyunk, szerencsére egyre többen! Tegyünk valamit! Ha ennyit tudunk tenni, akkor tegyünk ennyit, pár pillanatot adjunk másoknak a szeretetünkből! Gondoljatok most Rá, Fannyra egy rövid pillanatra, vagy hosszan, ahogy tetszik! :-) Sugározzátok feléje a szeretetet! MOST!

...és a számolás folytatódik…

Élj békében!

 

feb3

Hideg (tél van)

Posted on by
Hideg (tél van)

Nem rémisztő és riogató szavakat szeretnnék használni a hideg kapcsán, csupán felhívni a figyelmet arra, hogy SOK EMBER FÁZIK. Ilyen egyszerűen, FÁZNAK.

Ezen a héten is vittem ruhákat, törölközőket a Fűtött Utca nevű helyre, ahová tavaly óta rendszertelenül, de több alkalommal is vittem már. Itt, a blogon, erről már írtam, de most úgy érzem, hogy megint aktuálissá vált ennek a “felemlegetése”.

 

Kérés Hozzátok, EMBEREKHEZ!

Kérlek segítsetek azoknak, akik fedél nélkül élnek, kénytelenek az utcán aludni, élni. Telejesen mindegy ebben az esetben az, hogy miért került oda, ezért arra is kérlek, ne keresd a hibát abban, aki ott van, hanem adj neki, segíts neki! Ne legyünk olyanok, mint az  az Ember, aki amikor elmegy a Barátjához, mert az megbetegedett, megsérült, balesetett szenvedett (mindegy melyik), és látogató Barát azt mondja:” Én megmondtam, hogy ez lesz, miért nem figyeltél?” Vagyis, ne rúgjunk bele abba, aki amúgy sincs “jó” helyzetben, mert azzal nem segítünk rajta. A segítség, az nem az ítélkezés és nem a “nem elfogadáson” kersztül valósul meg. Adjuk azt, amire szükségük van, és ne azt, amit MI gondolunk.

 

Nézz körül a szekrényben, a tárolóban, és szelektálj! Vedd elő az évek óta nem használt ruháidat, és juttasd el olyanoknak, akiknek szükségük van rá. Rengetegen vannak. Sajnos. AFűtött Utca számomra a megfelelő hely, de a közlekedési lámpáknál is szoktam adni az EMBEREKNEK ruhát, ebédet.

Találd meg a számodra legmegfelelőbb alkalmat, helyet, lehetőséget azért, hogy adj! Adj azért, hogy Ő túlélje, hogy örömöt okozz, ha csak picit is ebben a világban. A mérték ebben mindenkinek más és más. Egy kabát, valakinek az élet meghosszabbítása, míg annak, akinek 4-5-6 lóg a szekrényben, annak ” csak” egy síkabát, ami már nem divatos.

Amikor döntesz, hogy adsz, akkor ne a saját gondolataidat vizsgáld, egyszerűen csak adj, adakozz. Hidd el, visszakapod az életben. Ha másért nem, akkor adj, adakozz ezért. Hiszen a segítség, az segítség. Az nem vizsgálja az okot, csak van.

 

Amit segítségként ajánlhatok az az, hogy ha behozod a Lurdyba, a Spinning terembe és leadod a nevemre a recepción, akkor azt eljuttatom a Fűtött Utcába.

( http://www.oltalom.hu/rovat.php?id=42&lang=hu&mid=90 )

 

Minden átadott adományról átvitéli papírt kapok, semmi sem vész el, és nem alakul át. Egyszer érdemes elsétálni a Dankó utcába, és benézni ide. “Érdemes” látni ezt a valóságot is. EMBEREK vannak ott, és szeretnének élni, EMBERHEZ méltóan. Talán a Te kabátod, a Te cipőd segít majd neki abban, hogy elinduljon az úton, az élet egy másik útján. Segts változni nekik, de kérlek, ne várd el, hogy varázsütésre megváltozik majd. Csak adj… csempéssz örömöt az elfáradt lelkekbe. Picit. Nagyot. Mindegy mekkorát.

 

Élj EMBERKÉNT!

 

jan28

Illúzió

Posted on by
Illúzió

Illúzió

 

Egészen sokáig azt gondoltam, hogy az illúzió arra vonatkozik, amit a képen látsz. Vagy arra, amit az illuzionista tesz fellépése során. Aztán egy kineziológus rámutatott arra, hogy az illúzió sokkal több annál, mint ami a szemünket, mint érzékszervünket megtéveszti. Mással is megtörténhet ez. Veled is. :-)
Olvass egy meghatározást:   “- Az illúzió az érzékcsalódás egy olyan formájának tekinthető, amikor egy valódi külvilágból jövő ingert tévesen értelmezünk. Az illúzió latin eredetű szó. A valóság helytelen értelmezésén, hamis látszaton, vagy önámításon alapuló érzéki csalódás. Az érzékleti csalódásoknak több foka, illetve szintje ismeretes. Az illúzió enyhébb szintje, amikor az agy torzulva észlel bizonyos külvilági ingereket. Az emberek ’fejében’ akkor keletkezik illúzió, amikor a tükrözött tárgy nem azonos az agyi tükörképpel.”

Nehezen kezdek bele ebbe  a témába, mert azt érzem, valami “hiányt” mutat bennem. Egy felismerést okozott amely jelentősen befolyásolta az eddigi életemet. De miért? Hűha, miért is….mert él(t) bennem egy kép, egy ideális világról, egy elképzelés arról, mi a jó, és mi a rossz. Egy olyan életről, egy olyan társadalomról, ami működik, elfogad. Enyhén szólva ilyen nincs. Illúzió ez is. Nem tör meg a tény, és nem is bánom, hiszen ha igaz, akkor erősít. Márpedig igaz, erősít.  Számomra ez az igazi illúzió. A hitem illúziója. A téves elképzelésem illúziója.
Annyira “akartam”, annyira “hittem”, hogy nem néztem körül. Nem néztem magamra, magamba, csak dédelgettem egy illúziót, és ahhoz mértem személyeket, dolgokat. Persze tudom már, és így már “könnyű” is lehetne a dolog azzal, hogy felismertem ezt. Azonban egyáltalán nem az…nagyon nem az. Önámítás, érzékcsalódás, a valóság helytelen értelmezése. Kemény , nehéz szavak. Akár itt vége is lehetne. Legyen is.

Élj békében (magaddal)!

Szeretettel!

 

jan24

“Ismerd meg önmagad!”

Posted on by
“Ismerd meg önmagad!”

„Ismerd meg önmagad (Gnóthi szeauton)!” – a delphoi jósdához vezető úton szerepelt (A körülbelül 1000 éve működő delphoi jósdát ie. 590 körül foglalták el az athéniak, amikor is Szolón volt náluk a Bölcs Vezér. Ettől kezdve Athén gondoskodott a jósda “politikai függetlenségéről”. Természetes volt tehát, hogy a jósda falára az akkori vezér, azaz Szolón szavait vésték. Ezért mondás valószínűleg tőle, és nem Thalésztől származik.)

Megismerni önmagunkat …hát ez nehéz  és fájdalmas feladat. Amikor elkezdjük megismerni magunkat, folyamatosan kapjuk a pofonokat, kapjuk a “visszajelzéseket” a külvilágtól, a körülöttünk lévőktől.
Megismerni magunkat a sportban, megismerni a határainkat, megismerni a reakcióinkat, megismerni a fájdalmainkat, megismerni a félelmeinket, és mindezek által megismerni másokat. Magadban másokat.

Ha mindez ilyen, akkor minek?

Mert ez nem könnyű.

Mert ezzel veszítesz.

Mert ezzel ugyanakkor győzöl is.

Mert mindez Te vagy.

Vagy Én.

Vagy mindannyian.

Akkor még mindig van értelme megismerni önmagunkat?
Vajon, ha megismerem önmagam, akkor mi lesz? Jobb lesz? Rosszabb lesz?

Jobb lesz, mert megismerem a valóságot, a határaimat, a problémáimat, az elfojtásaimat, a félelmeimet, a teljesítőképességemet a sportban.

Rosszabb lesz, mert megismerem a valóságot, a határaimat, a problémáimat, az elfojtásaimat, félelmeimet, a teljesítőképességemet a sportban.

Akkor most mi is van?????
Döntéseink vannak, és az azok kockázata. Egy dolog biztos, szenvedni senki sem szeret fölöslegesen. Mindenki a boldogságra törekszik. Ki azzal, hogy megismeri önmagát, ki azzal, hogy esze ágában sincs megismerni önmagát, mert “tudja”, hogy Ő már ismeri önmagát. Vajon önmagát ismeri? Igazi az a “kép”? Vagy csak a ránk aggatott meghatározásokat látjuk “magunkon”, “magunkban”?

Néha nem szeretném megismerni önmagam, mert fáj, mert azt gondolom, “nem ilyen lovat akartam”. Aztán rájövök, hogy a valóság sokkal másabb, mint az érzékeink, érzelmeink, amelyek mutatnak valamit, amit Én szeretnék látni. Nem mindig van az, amit szeretnék, sokkal inkább az van, ami van. Mélyen. Bennem, benned.

Én ezt szeretném látni, még ha életeim mennek is rá, még ha le kell pucolnom is magam annyira, hogy fel kelljen építenem magam újra.
Mint az a bokszoló lány, akit meg kell tanítani bokszolni 32 évesen, de előtte le kell szedni róla mindent, amit a múlt, és a rossz beidegződések pakoltak rá. (Millió dolláros bébi-Clint Eastwood)
Sikerül.

Élj a célodért, önmagadért!
Légy egy “picit” önző……

Szeretettel!

dec28

Miért igen, miért nem?

Posted on by
Miért igen, miért nem?
Délelőtt szorgoskodtam, de nem ez jutott eszembe először arról, amikor vasaltam. Hanem a meditáció. Mert az volt, nagyon is. Nyugalom, friss illat, halk zene – köszi Gazdasági Rádió! :-) – semmi más. Beugrott egy téma, ez pedig a mosoly. Vajon miért nem mosolyogsz, és miért igen? Ha létezhet egyáltalán egy ilyen kérdés arra, ami természetes reakció. Normál esetben, ha béke, ha csend van,ha összhangban vagy magaddal. Ha meg másért, akkor másért. Ezt mindenki maga tudja, hogy miért is.
Elgondoltam egy két esetet, hogy miért mosolyogj, és miért ne. Az egész egy listában szerepel, pont azért, hogy el tudd dönteni, Te miért nem mosolyogsz, és miért igen. Vagyis az ellenkezője is igaz lehet Íme….
 
  • mosolyogj, mert ha ezt teszed, másokat is mosolyra késztetsz!
  • mosolyogj, mert jobban leszel tőle!
  • mosolyogj, mert szebb lesz a világ tőle!
  • mosolyogj, mert senki sem teszi ezt!
  • mosolyogj, mert mindenki ezt teszi!
  • mosolyogj, mert otthon is ezt láttad!
  • mosolyogj, mert otthon egyáltalán nem ezt láttad!
  • mosolyogj, mert mosoly az élet!
  • mosolyogj, mert néha egyáltalán nem mosolygós az élet!
  • mosolyogj, hogy mosolygós legyen az élet(ed)!
  • mosolyogj, hogy visszamosolyogjanak rád!
  •  mosolyogj, hogy ráncos légy!
  • mosolyogj, hogy ne légy ráncos!
  • mosolyogj, mert nem érdekel, ha ráncos leszel!
  • mosolyogj, a ráncokon, mert tudod, mosolyogtál! 
  • mosolyogj, mert ezt várják Tőled!
  • mosolyogj, mert ezt nem várják Tőled!
  • mosolyogj, mert segítesz másokon!
  • mosolyogj, mert a mosolyod miatt azt hiszik, neked semmi bajod!
  • mosolyogj, mert neked nincs is semmi bajod!
  • mosolyogj, mert igenis van bajod!
  • mosolyogj, de akkor kevesebben hiszik, hogy neked is lehet bajod!
  • mosolyogj, de akkor kevesebben kérdezik meg, hogy hogy vagy?
  • mosolyogj, de akkor senki sem hiszi, hogy Te is lehetsz kátyúban!
  • mosolyogj, még ha azt is hiszik, ez nem normális!
  • mosolyogj, ha egy csöpp kedved sincs hozzá!
  • mosolyogj, hogy mosolyoghass!
  • mosolyogj, ha sírni akarsz! És sírj!
  • mosolyogj, de tedd szívből!
  • mosolyogj, az érzésért!
  • mosolyogj, mint egy gyermek!
     
     
     
     
    Ha megtaláltad amiért elolvastad mindezt, ha nem, bizony ennek akkor is vége. Mosolyogsz?
    Élj a mosolynak!
    Szeretettel!
     

 

dec26

Annyi minden….

Posted on by
Annyi minden….

Annyi minden foglalkoztat, hogy azt sem tudom, hogyan fogjak neki, hol kezdjem el. Nincs eleje, és nincsen vége. Csak ami van, az VAN. Ez a pillanat. Bizonyára majd kialakul,körvonalazódik a téma, amelyet érintenem kell.

Kell? Igen, kell. A “kell” szónak van ilyen és olyan értelme is, Ilyen és olyan hangzása is. Számomra mindenképpen. Nem kategorizálom be azzal, hogy a “kell” milyen “erőszakos” szó. Tükrözi annak a jellemét, aki kimondja, leírja. Hülyeség. Kell és kész. Szokták mondani, nem mindegy, hogy ki mondja. Azonban az sem mindegy, hogy milyen a szó környezete, milyen annak a hangszíne, milyen a mimika mellé, és milyen az EMBER maga.

Fontos-e a “kell” szó az életünkben? Igen, ha egy szóval szeretném megválaszolni. Legalább annyira, mint az akarom. Ha hosszabban, akkor pedig azt mondanám, hogy azért kell a “kell” vagy az “akarom”, mert számomra kifejezi az igényt, az elkötelezettséget, a szeretetet, a szerelmet és még nagyon sok mindent. Amikor egy Gyermek azt mondja: Akarom…ezt és ezt, akkor mi Felnőttek azonnal felkapjuk a fejünket, hogy. Hohó! Álljunk csak meg! Mi lesz egy belőled, egy akaratos, zsarnok, stb…és remélem nem fűzzük tovább, hanem megállunk egy egyszerűbb, rövidebb “elmarasztalásnál.” Persze ezt Ő még nem érti, miért baj, ha annyira akarja az Édesanyja közelségét, vagy ne adj Isten azt a szépségesen csilingelő játékot. Nem tesz mást, csak “akar”. Hiszen bármit akarhat, mert Ő még tudja, hogy bármit el is érhet. Aztán ez változik, ahogy jönnek a megszokások, az Élet, a maga elvárásaival, mások a saját elvárásaikkal. És aztán már azt sem tudjuk, akarunk még valamit? Akarhatunk egyáltalán valamit? Vagy csak azt, amit mindenki más akar?

De Ő akarja. Teljesen természetes, hiszen Ő nem tesz mellé negatív gondolatot, nem politikus, nem számító, nem tervezi az életét száz évre előre, még a harmadik generációt is figyelembe véve, unoka, ükunoka tekintetében. Ő csak,  akarja azt, ami neki MOST örömöt, boldogságot okozna.

Akarj és mondd, hogy kell! Ki a fenét érdekel mit gondol rólad valaki, aki nem ismer? Ha tesszük ezt olyan szöveg környezetben, ha ehhez olyan “arcot” vágunk, amely azt mutatja, hogy ez az ember igenis akarja ezt, tudja, hiszi mindazt, amit mond és nem agresszívak vagyunk csak hitelesek, akkor miénk a világ! Teljesül a vágyunk, mert tiszta szívvel, hozzákapcsolt gondolatok nélkül akarjuk, mondjuk, hogy “kell”.
Hát “kell” ennél több? :-)

Gondolataim mindig tükröznek valamit a saját életemből. Azonban óvatosan próbálom megosztani veletek mindezt, mert nem az a célom, hogy az életemben keresgéljen bárki is, hanem, hogy találj esetleg hasonlóságokat, vagy csak jusson eszedbe akkor, amikor szükséged van rá. Ez nem a mindenki való világa, ez az én világom, életem. :-)
Függetlenül ettől, hasznos a gondolatokról írni. Hasznos így is elmélkedni, meditálni rajta. Van persze olyan, aki azt mondja, kiadod magad. Igen, lehet ez is igaz. Nekem azonban nem az a feladatom, hogy megtartsam az információt, a tapasztalataimat, hanem, hogy hírt adjak, hírt vigyek. Te is ezt teszed, amikor beszélsz Magadról, amikor olvasol engem, másokat, híreket, cikkeket, nézed a tv-t és annak információit – ami neked fontos volt belőle – azt egy alkalommal tovább adod. Ennyire egyszerű ez, és ennyire működik is a világban. Mit gondoltok, mitől születik úgy egy Gyermek, hogy “szinte” ismeri a számítógépet? Nem tanulja, kapja az információt, hála az Univerzumnak, hála a beszélgetéseinknek! Minden eljut oda, ahol készek fogadni azt. Ezért is tartom fontosnak ezt a fajta kommunikációt. ha egyre többen foglalkozunk vele, megváltoztathatunk bármit. Tudjátok, az a bizonyos kritikus tömeg…..

Olvastam egy könyvet (hidd el, ez még nem meglepő, sőt, a csoda kategóriától is messze esik :-) ), ami  nagyon sokat foglalkozott az elvárásainkkal, az elfogadással. Óriási téma ez. Hatalmas. Ha azt mondom, nap mint nap használjuk, szinte minden órában alkalmazzuk, percenkét jutnak eszünkbe gondolatok róla, akkor nem állítok valótlant.

Erről azonban majd egy következő bejegyzésben  akarok írni magamnak, neked….

Élj végre magadnak!

Szeretettel!