“Ismerd meg önmagad!”

“Ismerd meg önmagad!”

„Ismerd meg önmagad (Gnóthi szeauton)!” – a delphoi jósdához vezető úton szerepelt (A körülbelül 1000 éve működő delphoi jósdát ie. 590 körül foglalták el az athéniak, amikor is Szolón volt náluk a Bölcs Vezér. Ettől kezdve Athén gondoskodott a jósda “politikai függetlenségéről”. Természetes volt tehát, hogy a jósda falára az akkori vezér, azaz Szolón szavait vésték. Ezért mondás valószínűleg tőle, és nem Thalésztől származik.)

Megismerni önmagunkat …hát ez nehéz  és fájdalmas feladat. Amikor elkezdjük megismerni magunkat, folyamatosan kapjuk a pofonokat, kapjuk a “visszajelzéseket” a külvilágtól, a körülöttünk lévőktől.
Megismerni magunkat a sportban, megismerni a határainkat, megismerni a reakcióinkat, megismerni a fájdalmainkat, megismerni a félelmeinket, és mindezek által megismerni másokat. Magadban másokat.

Ha mindez ilyen, akkor minek?

Mert ez nem könnyű.

Mert ezzel veszítesz.

Mert ezzel ugyanakkor győzöl is.

Mert mindez Te vagy.

Vagy Én.

Vagy mindannyian.

Akkor még mindig van értelme megismerni önmagunkat?
Vajon, ha megismerem önmagam, akkor mi lesz? Jobb lesz? Rosszabb lesz?

Jobb lesz, mert megismerem a valóságot, a határaimat, a problémáimat, az elfojtásaimat, a félelmeimet, a teljesítőképességemet a sportban.

Rosszabb lesz, mert megismerem a valóságot, a határaimat, a problémáimat, az elfojtásaimat, félelmeimet, a teljesítőképességemet a sportban.

Akkor most mi is van?????
Döntéseink vannak, és az azok kockázata. Egy dolog biztos, szenvedni senki sem szeret fölöslegesen. Mindenki a boldogságra törekszik. Ki azzal, hogy megismeri önmagát, ki azzal, hogy esze ágában sincs megismerni önmagát, mert “tudja”, hogy Ő már ismeri önmagát. Vajon önmagát ismeri? Igazi az a “kép”? Vagy csak a ránk aggatott meghatározásokat látjuk “magunkon”, “magunkban”?

Néha nem szeretném megismerni önmagam, mert fáj, mert azt gondolom, “nem ilyen lovat akartam”. Aztán rájövök, hogy a valóság sokkal másabb, mint az érzékeink, érzelmeink, amelyek mutatnak valamit, amit Én szeretnék látni. Nem mindig van az, amit szeretnék, sokkal inkább az van, ami van. Mélyen. Bennem, benned.

Én ezt szeretném látni, még ha életeim mennek is rá, még ha le kell pucolnom is magam annyira, hogy fel kelljen építenem magam újra.
Mint az a bokszoló lány, akit meg kell tanítani bokszolni 32 évesen, de előtte le kell szedni róla mindent, amit a múlt, és a rossz beidegződések pakoltak rá. (Millió dolláros bébi-Clint Eastwood)
Sikerül.

Élj a célodért, önmagadért!
Légy egy “picit” önző……

Szeretettel!

Miért igen, miért nem?

Miért igen, miért nem?
Délelőtt szorgoskodtam, de nem ez jutott eszembe először arról, amikor vasaltam. Hanem a meditáció. Mert az volt, nagyon is. Nyugalom, friss illat, halk zene – köszi Gazdasági Rádió! :-) – semmi más. Beugrott egy téma, ez pedig a mosoly. Vajon miért nem mosolyogsz, és miért igen? Ha létezhet egyáltalán egy ilyen kérdés arra, ami természetes reakció. Normál esetben, ha béke, ha csend van,ha összhangban vagy magaddal. Ha meg másért, akkor másért. Ezt mindenki maga tudja, hogy miért is.
Elgondoltam egy két esetet, hogy miért mosolyogj, és miért ne. Az egész egy listában szerepel, pont azért, hogy el tudd dönteni, Te miért nem mosolyogsz, és miért igen. Vagyis az ellenkezője is igaz lehet Íme….
 
  • mosolyogj, mert ha ezt teszed, másokat is mosolyra késztetsz!
  • mosolyogj, mert jobban leszel tőle!
  • mosolyogj, mert szebb lesz a világ tőle!
  • mosolyogj, mert senki sem teszi ezt!
  • mosolyogj, mert mindenki ezt teszi!
  • mosolyogj, mert otthon is ezt láttad!
  • mosolyogj, mert otthon egyáltalán nem ezt láttad!
  • mosolyogj, mert mosoly az élet!
  • mosolyogj, mert néha egyáltalán nem mosolygós az élet!
  • mosolyogj, hogy mosolygós legyen az élet(ed)!
  • mosolyogj, hogy visszamosolyogjanak rád!
  •  mosolyogj, hogy ráncos légy!
  • mosolyogj, hogy ne légy ráncos!
  • mosolyogj, mert nem érdekel, ha ráncos leszel!
  • mosolyogj, a ráncokon, mert tudod, mosolyogtál! 
  • mosolyogj, mert ezt várják Tőled!
  • mosolyogj, mert ezt nem várják Tőled!
  • mosolyogj, mert segítesz másokon!
  • mosolyogj, mert a mosolyod miatt azt hiszik, neked semmi bajod!
  • mosolyogj, mert neked nincs is semmi bajod!
  • mosolyogj, mert igenis van bajod!
  • mosolyogj, de akkor kevesebben hiszik, hogy neked is lehet bajod!
  • mosolyogj, de akkor kevesebben kérdezik meg, hogy hogy vagy?
  • mosolyogj, de akkor senki sem hiszi, hogy Te is lehetsz kátyúban!
  • mosolyogj, még ha azt is hiszik, ez nem normális!
  • mosolyogj, ha egy csöpp kedved sincs hozzá!
  • mosolyogj, hogy mosolyoghass!
  • mosolyogj, ha sírni akarsz! És sírj!
  • mosolyogj, de tedd szívből!
  • mosolyogj, az érzésért!
  • mosolyogj, mint egy gyermek!
     
     
     
     
    Ha megtaláltad amiért elolvastad mindezt, ha nem, bizony ennek akkor is vége. Mosolyogsz?
    Élj a mosolynak!
    Szeretettel!
     

 

Annyi minden….

Annyi minden….

Annyi minden foglalkoztat, hogy azt sem tudom, hogyan fogjak neki, hol kezdjem el. Nincs eleje, és nincsen vége. Csak ami van, az VAN. Ez a pillanat. Bizonyára majd kialakul,körvonalazódik a téma, amelyet érintenem kell.

Kell? Igen, kell. A “kell” szónak van ilyen és olyan értelme is, Ilyen és olyan hangzása is. Számomra mindenképpen. Nem kategorizálom be azzal, hogy a “kell” milyen “erőszakos” szó. Tükrözi annak a jellemét, aki kimondja, leírja. Hülyeség. Kell és kész. Szokták mondani, nem mindegy, hogy ki mondja. Azonban az sem mindegy, hogy milyen a szó környezete, milyen annak a hangszíne, milyen a mimika mellé, és milyen az EMBER maga.

Fontos-e a “kell” szó az életünkben? Igen, ha egy szóval szeretném megválaszolni. Legalább annyira, mint az akarom. Ha hosszabban, akkor pedig azt mondanám, hogy azért kell a “kell” vagy az “akarom”, mert számomra kifejezi az igényt, az elkötelezettséget, a szeretetet, a szerelmet és még nagyon sok mindent. Amikor egy Gyermek azt mondja: Akarom…ezt és ezt, akkor mi Felnőttek azonnal felkapjuk a fejünket, hogy. Hohó! Álljunk csak meg! Mi lesz egy belőled, egy akaratos, zsarnok, stb…és remélem nem fűzzük tovább, hanem megállunk egy egyszerűbb, rövidebb “elmarasztalásnál.” Persze ezt Ő még nem érti, miért baj, ha annyira akarja az Édesanyja közelségét, vagy ne adj Isten azt a szépségesen csilingelő játékot. Nem tesz mást, csak “akar”. Hiszen bármit akarhat, mert Ő még tudja, hogy bármit el is érhet. Aztán ez változik, ahogy jönnek a megszokások, az Élet, a maga elvárásaival, mások a saját elvárásaikkal. És aztán már azt sem tudjuk, akarunk még valamit? Akarhatunk egyáltalán valamit? Vagy csak azt, amit mindenki más akar?

De Ő akarja. Teljesen természetes, hiszen Ő nem tesz mellé negatív gondolatot, nem politikus, nem számító, nem tervezi az életét száz évre előre, még a harmadik generációt is figyelembe véve, unoka, ükunoka tekintetében. Ő csak,  akarja azt, ami neki MOST örömöt, boldogságot okozna.

Akarj és mondd, hogy kell! Ki a fenét érdekel mit gondol rólad valaki, aki nem ismer? Ha tesszük ezt olyan szöveg környezetben, ha ehhez olyan “arcot” vágunk, amely azt mutatja, hogy ez az ember igenis akarja ezt, tudja, hiszi mindazt, amit mond és nem agresszívak vagyunk csak hitelesek, akkor miénk a világ! Teljesül a vágyunk, mert tiszta szívvel, hozzákapcsolt gondolatok nélkül akarjuk, mondjuk, hogy “kell”.
Hát “kell” ennél több? :-)

Gondolataim mindig tükröznek valamit a saját életemből. Azonban óvatosan próbálom megosztani veletek mindezt, mert nem az a célom, hogy az életemben keresgéljen bárki is, hanem, hogy találj esetleg hasonlóságokat, vagy csak jusson eszedbe akkor, amikor szükséged van rá. Ez nem a mindenki való világa, ez az én világom, életem. :-)
Függetlenül ettől, hasznos a gondolatokról írni. Hasznos így is elmélkedni, meditálni rajta. Van persze olyan, aki azt mondja, kiadod magad. Igen, lehet ez is igaz. Nekem azonban nem az a feladatom, hogy megtartsam az információt, a tapasztalataimat, hanem, hogy hírt adjak, hírt vigyek. Te is ezt teszed, amikor beszélsz Magadról, amikor olvasol engem, másokat, híreket, cikkeket, nézed a tv-t és annak információit – ami neked fontos volt belőle – azt egy alkalommal tovább adod. Ennyire egyszerű ez, és ennyire működik is a világban. Mit gondoltok, mitől születik úgy egy Gyermek, hogy “szinte” ismeri a számítógépet? Nem tanulja, kapja az információt, hála az Univerzumnak, hála a beszélgetéseinknek! Minden eljut oda, ahol készek fogadni azt. Ezért is tartom fontosnak ezt a fajta kommunikációt. ha egyre többen foglalkozunk vele, megváltoztathatunk bármit. Tudjátok, az a bizonyos kritikus tömeg…..

Olvastam egy könyvet (hidd el, ez még nem meglepő, sőt, a csoda kategóriától is messze esik :-) ), ami  nagyon sokat foglalkozott az elvárásainkkal, az elfogadással. Óriási téma ez. Hatalmas. Ha azt mondom, nap mint nap használjuk, szinte minden órában alkalmazzuk, percenkét jutnak eszünkbe gondolatok róla, akkor nem állítok valótlant.

Erről azonban majd egy következő bejegyzésben  akarok írni magamnak, neked….

Élj végre magadnak!

Szeretettel!

Ne szenvedj!

Ne szenvedj!

Mindig tanulok valamit. Legutóbb azt, hogy ne szenvedjek. Mert mi emberek, szeretünk szenvedni. Szeretjük azt hinni, hogy azzal, hogy szenvedünk, felmentést kapunk, magyarázatot nyernek tetteink. Sokkal egyszerűbb szenvedni, mint valamire nagyon odafigyelni  Saját dolgaimon tapasztaltam meg, és nem másoktól hallottam mindezt. Ha mégis úgy érzed, ez rád is vonatkozik, arról én nem tehetek. Te is ember vagy, rendelkezel egóval. Ki kisebbel, ki nagyobbal. (Furcsa, hogy a számítógép helyesírása nem ismeri az egó szót, ezért mindig ajánl helyette más szavakat. Olyat, mint legó,égő, stb. Valakinek be kellene már tennie ide is , hiszen létezik, bár nem megfogható.)

Az eszmélésem már megint a jógához köthető. Amikor ugyanis jógázunk, rengeteg információ áramlik felénk, és az agyunk, beszélek inkább a saját agyamról, tehát az agyam, nem képes feldolgozni mindent. Nem képes azért, mert közben a testem sem tudja végrehajtani mindazt, ami információ ahhoz lenne szükséges, hogy egy gyakorlat tökéletesre sikerüljön. Vagyis, amikor jógázom, még nem vagyok kész egy gyakorlat helyes elsajátítására, kivitelezésére, mert vannak korlátaim. Fizikai, és egyéb. Vajon mi az egyéb? Az egyéb nem az, amikor nem hajlok annyira, amennyire kellene. Valami más lehet. De mi? Majd erről is.

Kapom az információt, és törekszem arra, hogy a lehető legtökéletesebben hajtsam végre azt a gyakorlatot, hiszen ezért jöttem. Különben meg mi a francot keresek én a teremben? Bámulom a csajokat? Néha igen, de nem ez tölti ki az idő nagy részét. Persze a bámulom szó erősen túlzás itt, mert bámulni és jól jógázni nem igazán lehet. Vagy ez, vagy az. Látni azt lehet. Néha. Na mármost, ha figyelek az oktatóra, akkor megkapok sok olyan segítséget, mely ahhoz szükséges, hogy majd egyszer, jól végre tudjam hajtani a gyakorlatot. Nekem ez az egyik célom a jógával, és minden egyéb sporttal. Jól végrehajtani.Nem nyerni egy versenyt, hanem végig csinálni azt, örömmel a végén. Nem futni a spinneren 20 percet, hanem szépen mozogni, hogy az egész testem mosolyogjon utána.

És itt kapcsolódik be valami más is. Ez a valami, az egó. Mert mi is történik ilyenkor? Vegyük a jógát. A tevékenység nem könnyű.Szerintem nincs semmilyen út sem az emberek életében kikövezve azért, hogy a célunkat elérjük. Ha meg mégis, akkor is lehet egy hajszálrepedés, amin brutálisan nagyot tudunk esni. De maradjunk a nem kikövezett résznél.Csinálni kell, erőlködni, menni, elesni,felállni, mint egy pici gyermek, aki járni tanul.Kapod az információt, tartsd így, tedd ezt, tedd azt, spiccelj, feszítsd, húzd be, tartsd előre, érintsd meg, lélegezz. Rengeteg infó. Persze próbálom mindezt, és megy is. Hol így, hol úgy. Nem megy mindennap egyformán, de egyre több a sikerélmény, mert ezt szeretném akkor csinálni és van célom vele. Néha azonban annyira akarom csinálni, hogy kimaradnak infók. Elfelejtek információkat, tanácsokat, melyek ahhoz kellenek, hogy végig tudjam csinálni, hogy egyre jobban tudjam csinálni. Ilyen a légzés és a szenvedés. Mindjárt mondom, hogyan függ ez össze nálam a jógán.

Nagyon tudatosnak kell lennem akkor, amikor végzem a gyakorlatokat, mert még nem jutottam el arra  a szintre, hogy “fejből” menjen. Most nem is hiszem, hogy bármikor is menni fog így. Mindig fogok tanulni, változtatni, mint a Spinningben. Nem álltam le ott sem. Abban most ott tartok, hogy “csatolok” hozzá tapasztalásokat, máshonnan,mondjuk a jógából. És azzal, hogy csatolom hozzá,máshoz, magam is tanulom, használom azt a következő jógán. Oda irányítom a figyelmemet a gyakorlással, amit azzal érek el, hogy csatolom a Spinninghez. Világos ez?

De térjek vissza az eredeti témához. Felejtés. Hajlamos vagyok bitang nagyokat szenvedni. magamban. Persze többnyire fáj is, de messze nem annyira, hogy elvegye a figyelmemet a lényeges munkától az órán. De elveszi! De el ám! Ilyenkor azt történik, hogy a gondolataim nagy részét az tölti ki, hogy mennyire nem kapok levegőt, vagy mennyire fáj a lábam, vagy mennyire sok csinos lány van bent a teremben. A következménye ennek a szenvedésnek, a tényleges szenvedés. Akkor már a pulzus sem nyugszik meg, a levegővétel sem lesz megfelelő. K.O. Kiütöm magam. Nem a munka üt ki, hanem magam teszem magammal ezt. Ezért kell a figyelmemet teljes egészében a helyes tartásra, a helyes levegő vételre,vagyis magamra irányítani.
Ha akkor, amikor az első gondolatom az, hogy én menyire szarul érzem magam,mert fáj, mert nincs levegő, vagy mert valakin szinte semmi ruha sincs, akkor ezt fel kell ismernem. Meg kell állítanom a gondolatot, és el kell kezdenem szabályosan lélegeznem. A legfontosabb dolog ez!  Hat be, hat ki. (másodperc) Ekkor ugyanis vissza kerülök a jelenbe, és nem kezdek el foglalkozni a múlttal, a jövővel az egóval.

Ez történik a Spinningben is, de szerintem más sportban is. Nem tudhatunk helyesen és jól tekerni, futni, síelni, ha a gondolataink valahol máshol járnak.

Ha egyfajta összegzést kellene most tennem, akkor szavakat írnék le:  figyelem, fegyelem, kitartás, törekvés, akarat, légzés.Használd bárhol az életben, és nem marad el a jutalom. No nem egy megfogható nyeremény formájában, hanem ezt keresd inkább magadban. Bár az sem kizárt, hogy nyersz is vele. Nyersz egy jobb alakot, egy szebb és minőségibb öregkort, vagy egy csillogó szempárt. Magam is átélem a napjaimban, hogy nem minden ugyanolyan. Mindig más. Olyankor szenvedek. hangosan. De tudom, hogy ma ennyire tellett, nem erőltetem jobban. Ez a szenvedés azonban nem az a szenvedés, amiről eddig írtam. Ez a küzdelemhez kapcsolódik, mert az utam nekem sincs kikövezve. Nem élem meg mindezt negatívan, mert ugye a küzdelem szó maga is egy picit negatív, csupán egyszerűen igyekszem elfogadni ezeket a nehezebb napokat. Tudom, hiszen tapasztaltam már, hogy minden napom más. Fontos ezt kihangsúlyozni.

Kitaláltam magamnak egy rendszert, ami egy szám köré épül. A szám a hármas szám. Mások is használják ezt, sok helyen, sok szakmában. Én ezt most a sportolásomra alakítottam ki. Ha az első alkalommal merül fel bennem az, hogy ez nagyon nehéz, és ez nekem rohadtul nem megy, akkor elkezdek azzal foglalkozni, hogy javítsam a tartást, figyelmesebb legyek, lélegezzek szabályosan.
A második ilyen jellegű gondolat felmerülésekor, megint csak erőltetem az eddig leírtakat, főleg a légzést, és megvizsgálom, milyen is volt a napom, ettem-e eleget, ittam-e eleget, aludtam-e eleget. Gyorsan pörgetem ezt végig magamban. Ha valami nem stimmel, valamiből hiányt szenved a testem, akkor engedek. Nem tartom ki addig azt a gyakorlatot, nem teszek rá annyi ellenállást stb. Hidd el, ha nem csak egy ilyen dolog van, amit felismersz, akkor nem marad el a harmadik gondolat sem. Akkor pedig már nincs más lehetőségem, abba kell hagynom, le kell pihennem, innom kell, vissza kell vennem az ellenállásból jócskán, és megint csak figyelni és elfogadni a helyzetet. Ennyi és nem több.
Élj a felismeréseidnek!

Adni

Adni

Milyen furcsa dolog is ez, adni.

Van, amikor adsz és vársz valamit.
Valamikor adsz, és nem vársz semmit.
Valamikor adsz, és azt sem tudod, hogy adtál.

Tegnap a Fitbalance rendezvényen csak néztem a Ma-Uri táncosokat és amikor felmentem a galériára hozzájuk, megemlítették, hogy látták, hogy néztem Őket és tetszik is az, amit látok. (Jó hosszú mondat lett…)  Pedig hát voltunk ott jó sokan, álldogáltunk stb. Mégis látták….le a kalappal. Az energia az áramlik..még a színpadra is. Meg lent is. 
Ez is mutatja, hogy mi Emberek, mennyi mindennel tudunk adni! Nagyon fontos része ez az életünknek, kapcsolatainknak.

Amikor kapunk, akkor pedig érdemes beszélni róla. Nem feltétlenül úgy, hogy azt az élményt adónak említsük meg, elég, ha egymás között beszélünk róla. Eljut az hozzá, hidd el.

Azt hallottam, hogy úgy is tudsz jót tenni, ha az, akivel jót teszel, nem tudja, hogy ki tette vele a jót. Például, hagyj egy nyilvános mosdóban egy százast, vagy egy kétszázast a mosdó szélén. Emlékszel még arra az érzésre, amikor legutóbb találtál valamit? Mindegy mekkora az az érték, a lényeg az érzésen van, amit adsz egy másik embernek, ismeretlenül. Persze ebben az esetben lényegtelen, hogy Ő tudja azt, hogy ez egy “irányított érzés volt.”. A cél, adni.

Érezni fogod, ha célba értél a gesztusoddal. Vissza kapod valamilyen formában. Ilyen az Univerzum. Nem marad adósod.

 Élj és adakozz!

Szeretettel,
Paksi Attila

Fitbalance 2011.09.25.

Fitbalance 2011.09.25.

Ma-Uri

Volt egy rendezvény, de még előbb kell ezt most elkezdenem…..

Megdöbbentem, amikor indulni készültem, amikor beraktam a táskámba az elkészült cd-t, és ott, a táskámban megtaláltam az előző Fitbalance rendezvény cd-jét. Két szám is volt a mostani cd-n, ami szerepelt az akkori összeállításomban is. Most mit tegyek? Semmi pánik, gondolkodjunk csak.
Ha jól gondolom, minimális az esély arra,hogy bárki is emlékezne a májusi tekerésre. Aztán, aki ismer, tudja, hogy vannak lieblingjeim, kedves számaim, amit előszeretettel osztok meg másokkal, adom át az érzéseket, amiket én magam is kapok ezektől a számoktól. Vagyis eddig nincs baj. Készültem. Igen, tettem érte, dolgoztam vele órákat, hogy összeálljon a megfelelő anyag. Tanár Úr, én készültem. Megtiszteltem a Vendégeimet, a résztvevőket, mert szántam rá időt. Tudtam, hogy ezt MOST át tudom adni. Így, ahogy elkészült. Akkor meg mi a baj? Miért éreztem, hogy “becsapok” bárkit is?  Nem aggódtam tovább, csak konstatáltam a tényt, hogy még most is élénken él bennem egy” vonal”, egy zenei ízlés, egy hangzás, ami akkor is. Szeretem azt.

Arról nem is beszélve, hogy a Spinning óra mindig más. Minden Spinning óra más. Még ha ugyanarra a cd-re is tekerünk két egymást követő órát, akkor is más. No para.

Mesélek ezzel kapcsolatban valamit. A következő történt velem, nem is olyan régen: Kaptam egy cd-t Spinning oktató Barátomtól. Norbi egyik cd-jét arra használtam, hogy a saját előadásomban adjam elő.  Teljesen jó lett. Nem olyan volt, mint, hanem olyan volt mint amilyen én vagyok. A zene jó volt, az eredeti előadás is, én csak magamra formáltam akkor. A saját ízlésem szerint alakítottam. Vagyis, adtam elő.

Ezek után nem kellett aggódnom, a rendezvény zenei anyagát illetően. Ha “ott leszek”, akkor semmi gond sem lesz. Ott voltam.

Ez a tény, arra ösztönzött, hogy ennek szemüvegén nézzek oktatókat. Nem a Spinning oktatókra gondoltam. Igazából, nem is fogalmazódott ez meg bennem, csak itthon tudatosult.

Azzal kezdődött, hogy láttam egy táncot. Ma-uri tánc volt. Hallottam már ezt a szót, de én azt a masszázshoz kötöttem. Ott láttam a “fényt” a szemekben, az “örömöt” a mozgásban és ez magával ragadott. Mondanom sem kell, hogy kipróbáltam a masszázst is és csodát tapasztaltam. Érdemes volt!

Aztán figyeltem tovább a körülöttem zajló eseményeket. Szántam rá az időt. Megérte.

Kiss Gábor

Kiss Gábor volt a következő. Hihetetlen ez a pasi! Már a mozgás is, amit mutat, oktat, tanít, átad. Élmény. Két helyen is megnéztem, és ugyanaz volt a meglátásom vele kapcsolatban. Beszélgettem is vele, mert ezt a jót, meg kell osztani másokkal is. És miért ne azzal, akitől kaptam?

Rita és Balázs

Lencsés Rita, Borsodi Balázs. Évek óta látom Őket együtt. Mindig meg tudnak újulni, mindig oda teszik magukat. Szeretem nézni Őket is.

Nem emelek ki mást, bár lehetne még, sokat. Szerencsére sokan vannak, akik élvezik, amit csinálnak. És megteszik azt, hogy megosztják az élményüket a Többiekkel, a zene,és a sport segítségével.

Ma is tanultam, láttam, beszélgettem, és ez felemelő volt! Sok ilyet még!

Élj az élményeidnek!

Szeretettel,

Paksi Attila

Kerékpártúra vasárnap

Kerékpártúra vasárnap

Visegrád

 

Vasárnapra egy tekerést terveztem. Akarsz velem tartani?

Gondoltam -mivel az idő jó lesz - feltekerek Dobogókőre, ott eszem-iszom, majd leereszkedem az erdőben (aszfalt úton) Visegrádra. Közben az erdőt csodálom, hallgatom a hangjait, gyönyörködöm a már lassan vöröses színbe öltözött tájban.

Ha jössz, akkor Visegrádra érkezve esetleg felmászhatunk a Fellegvárba, ebédelhetünk, bobozhatunk, vagy canopyzhatunk (drótkötélen csúszhatunk 1 órát). Itt azonban előre kell jeleznünk a részvételi szándékunkat, mivel csak akkor biztosítják számunkra a helyet és az időpontot!!
FONTOS INFORMÁCIÓ!
 Ezért azt kérem, hogy aki szeretne csúszni, az jelezze azt emailban, vagy sms-ben nekem ebbéli szándékát, hogy lefoglalhassam a pályát. Az árakat, és minden egyebet a linkre kattintva meg tudjátok nézni.
Ha nem szeretnél tekerni, de eljönnél bobozni vagy canopyzni, vagy a Családod is részt venne ebben a programban, azokkal találkozzunk ott!  Előtte azonban szólj, ha szeretnéd, hogy foglaljak pályát, időpontot.
FONTOS INFORMÁCIÓ!

Ha nincs igény rá, akkor csak tekerünk, napozunk, bámuljuk a Dunát, lógatjuk a lábunkat a vízbe, majd megebédelünk, és haza tekerünk, de már síkon. Aki visszafelé is megszeretné mászni a hegyeket, dombokat, az teheti. Ott eldöntjük, ki merre szeretne menni.

Bármilyen kerékpárral jöhetsz, hiszen szinte mindenhol aszfalt úton közlekedünk.

Szintkülönbség? Fogalmam sincs. Nem kevés, de Szlovéniában sem tudtuk előre, és így lett ÉLMÉNY a tekerés. :-)

Nem versenyezni fogunk, hanem csak tekercselünk felfelé, no meg lefelé. Mindkettő élményekkel teli tekerés lesz. Szerintem.Nevetés Eddig az volt minden ilyen összejövetel. Sör biztos lesz mindenhol, no meg zsíros kenyér, almás pite, víz is. Kacsintás

A találkozó az akár több helyen is lehet. Bárhol csatlakozhatsz.

 

  1. Időpont: Vasárnap 9.00 – Árpád híd alatt, a budai oldalon, a Hév és a buszmegállóknál azon a kis téren. Innen az irány Szentendre felé, Pomázon át.
  2. Időpont: Vasárnap 10.00 - A második verzió lehet mondjuk Szentendre a Pomázi elágazás előtt lévő benzinkútnál. (bal oldalon van a kút-Szentendre felé haladva)
  3. Időpont: Vasárnap 10.15 körül - A harmadik verzió pedig lehet Pomázon, valahol az út mellett....

 

Szóval…van kedved?

Várom jelentkezésed!

Élj a kerékpárodnak, a természetnek!

Szép napot nektek!

Paksi Attila

06709442970
paksispinning@gmail.com

Térkép

Térkép

Képzelj el egy térképet.

Térkép

Lásd benne (rajta) az utakat, a számokat, lásd a színeket, vastagabbakat, kevésbé vastagokat. Figyeld meg a kuszaságukat, az egymásba csatlakozásukat, a kerülő utakat. Lásd a fontos utakat, a kevésbé fontosakat (alsóbbrendű). Nézd meg a nevüket, betűjelüket. Ha nézed, figyeld meg a céljukat, hogy honnan, hová halad. Figyeld meg a pihenőhelyeket, a kórházak jelölését, vagy bármilyen egyéb jelet. Látod a vonat pályákat, a hidakat. Mennyi információt is hordoznak a térképek! Eljuthatsz segítségükkel egyik helyről a másikba.
Azonban óvatosan kell bánnod a térképpel, mert az utak változnak. Már nem azt a térképet használod, amit 10 évvel ezelőtt, mert érhet meglepetés. Minden változik. Újra kell “rajzolni” a térképeket.

És most képzeld el az életedet egy térképnek. Lásd meg az eddigi utadat. Honnan, hová jutottál. Mennyi téves utad volt, mennyi kerülőd. Hol ágazott el az életed egyik másik útra és hol keresztezte azt egy másik út. Nézd meg a számokat az utadon. Hány éves voltál akkor, és akkor, amikor ez és ez történt veled. Mennyire volt az fontos történés, mennyire vésődött beléd vastagon, mint egy főútvonal, az életed útjába. Lásd a nehéz részeket, a kórházakat, a könnyebbeket, a pihenőhelyeket.

Élet Út

Vajon nem kell-e mindig változnunk azért, hogy ez életünk mindig egy térkép legyen? Mert, ha nem változunk, ha régi, elavult térképet használunk, akkor eljuthatunk  ugyan A-ból, B-be, de egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan és mikor. Arról nem is szólva, hogy milyen áron…

Az életünk is ilyen. Ha nem módosítjuk az elképzeléseinket az életünk során, akkor tévúton járunk. Ha a megszokásainkat használjuk, mert úgy gondoljuk, ez megváltoztathatatlan “törvény”, akkor elakadunk, eltévedünk az életünkben, az életünk útján. Itt is változni kell, szükséges, mint ahogyan a térképek változnak. Ezek a megszokások, hiedelmek, belénk táplált társadalmi beidegződések nem falak, igenis át lehet lépni azokat, át lehet menni rajtuk. Egyenes utat még nem láttam, mindenhol találni elágazást, kitérőt.

Írd át a saját térképedet!

Élj az utad kuszaságának!

Olvastam…

Olvastam…

Problémamegoldás és az idő…talán így nem is gondolnánk,hogy mennyire összefügg ez a két szó. Magam is meglepődtem, amikor olvastam róla. Roppant egyszerű példával magyarázta. Amikor belegondoltam, és elkezdtem használni, rájöttem, ez működik! Íme a példa, mely a kézügyességről szól. Ugye ismerős, amikor azt mondjuk:”nekem egyáltalán nincs kézügyességem!”:

Vannak az életünkben olyan tevékenységek, feladatok, amelyekről rögtön és azonnal az jut az eszünkbe, hogy:”ezt én képtelen vagyok megcsinálni”,másképpen fogalmazva, “nem nekem találták ki”. De ez nem fogyatékosság,vagy alkalmatlanság, velünk született rendellenesség, vagy átok. Nem az.

A példában arról van szó, hogy séta közben egy kézügyességgel nem rendelkező férfi, meglátja a szomszédját, aki a fűnyíróját szereli. Megáll – és ezt most szinte szóról-szóra leírom – így hangzik:
“Mennyire bámulom Önt! Én sose tudtam semmit megjavítani.” A válasz tétovázás nélkül jött.
“Igen, mert nem szánja rá az időt”

Ennyi a történet, de ahogy a könyv is említi még, a kérdezőt is megzavarta a válasz egyszerűsége, azonnalisága és határozottsága.  ”Vajon igaza lehet?”

Idő

Kipróbáltam. Működik. Működik a sportban, mert ha csak arra gondolsz, amikor időt kér egy edző, akkor is ez zajlik. Időt kér azért, hogy helyre rakja a gondolatokat, a mozdulatokat, a taktikát megvitassa, melyet a játék, mérkőzés hevében elfelejtettek, nem fókuszáltak rá eléggé, eltávolodtak tőle.

Ha az időt rászánjuk, ,megoldhatjuk a feladatainkat, legyenek azok bárhol,akár intellektuális,társadalmi, szellemi, vagy sport területén is.Szerintem tehát nincs olyan, hogy:”Ez nekem magas!”

A segítség...

Csak meg kell találni hozzá a segítséget, a “létrát”, amellyel feljuthatunk a magasba. elérhetjük a leszakadt függönyt, felrakhatjuk a karnist, elérhetjük a polcot a gardróbban. Ennyi az egész.

Azonban én még kapcsolnék hozzá valamit. Az pedig a figyelem, a jelen pillanatának megélése, megtapasztalása. Ha a jelenben vagy, figyelmedet fókuszálod az adott feladatra, problémára, akkor nem marad más, csak a feladat. Kizárva minden egyéb. Jobban meglátod a megoldást, megérzed a következő lépést. Teljesen mindegy, hogy mi az a feladat, amit végzel, teljesen mindegy, mi a problémád. Lényegtelen. Csak csináld jól, teljes figyelmeddel és szánj rá időt!

Természetesen az is fontos, hogy gyakorold, csináld, alkalmazd, próbálgasd, mert ezáltal nagyobb hatásfokkal fogod megoldani a problémádat, feladatodat. Hiszen akkor már azonnal jön az információ: “Állj meg,szánj rá időt!” És ekkor megtalál az érzés, hogy erre a problémára, erre a feladatra egyszer már ezt és ezt már sikeresen használtam. Miért is ne használnám megint? Ekkor már a legjobb úton járunk. Mert gondolkodunk, és nem pánikolunk, nem azt mondjuk, hogy ez nekem magas, hanem használjuk a tapasztalatainkat, gondolatainkat és közben máris időt szántunk rá.

 

Kicsit tovább fűztem a történetet, hozzátéve a saját kis gondolataimat. Remélem segített! :-)  Akkor pedig használd a z életedben, használd a SPINNING foglalkozásokon, amikor azt gondolod, hogy Te nem tudsz futni, nem tudsz hegyet mászni, nem tudsz a zene ütemére tekerni..Szánsz rá elég időt? Vagyis: Gyakorolsz eleget? Ez a kettő szinte ugyanaz….

Gyakorolj élni!

Mindegy mikor kezdesz el gyakorolni.... :-)

Élj békében!

Állandóság

Állandóság

Ma reggel jutott ez eszembe, amikor a terembe érve azzal fogadtak, hogy jött valaki, egy Vendégem, aki már négy éve nem volt tekerni. Nagyon elgondolkodtam, hogy vajon jó-e az állandóság, hogy Én, illetve az, hogy általam képviselt Spinning már 8. éve ugyanott található, és csak Én magam változom?

Persze jó. Ez az első válasz.
De miért? Azért, gondolom én, mert utal egy stabilitásra az, ha egy vállalkozás még mindig “bírja”.  Igen, sok harc és bánat van a háttérben, rengeteg csalódás, fáradtság, de hol nincs ilyen? Nem is ez a fontos.Talpon vagyunk, ez a fontos!

A második válasz sem egyértelműen az, hogy nem. Akkor érzem, éreztem ezt, amikor a sokadik beszélgetés, kérés után sem változott semmi sem a teremben. Aki volt nálunk, ismeri a helyzetet. Főleg a fiú öltözőre gondolok. Jelenleg tart egy felújítás,és azt érzem, egy időre nem kell ezzel foglalkoznom. Örülök neki! :-) Igazán!

A helyzetem ebben a teremben, egy kicsit megköti a kezeimet. Bérlem a termet, és ezért el kell tudnom viselni azt, hogy nem egyformán gondolkodunk, és nem egy az elképzelésünk  arról, hogy hogyan kell fogadni egy Vendéget, és mit kell neki biztosítani egy fizetett szolgáltatásért. De ez is állandó már. :-)

Természetesen az állandóság sem igaz, így ebben a formájában, mivel nem ugyanott vagyunk, másik teremben. Aztán már teljesen más az oktatás is részemről, mint volt 8 évvel ezelőtt. Vagy ha azt nézzük, szinte az egész Vendég gárda lecserélődött. Ők is változnak, az igényeik, az életük, az anyagi helyzetük. El kell tudni fogadni. Ezért is öröm, amikor valaki négy év után lejön a terembe, beszámol az életéről, és érzi, hogy van valaki, aki emlékszik rá, mert már akkor is itt volt. Lehet, hogy nem tudja a nevét már, de rámosolyog és beszélget vele. És jó ez nekem is, aki felismerem a Vendégemet, barátomat és Ő ezt a bizalmával hálálja meg. Megoszt velem az életéből részeket, és az óra végén azt mondja: Nem tudom hol voltam eddig, miért nem jöttem előbb?

Gondolom azért érzitek, nem minden találkozás ilyen pozitív és kölcsönösen vidám. Mások az emlékek és más a találkozás is, ha a régi edzéseket keresi valaki, vagy ha a régi helyett valami mást keres.Ilyenkor már nem mindig végződik ilyen kellemesen egy találkozás.

Mégis, ha azt kellene mondanom, milyen az állandóság, akkor azt mondanám, hogy helyzete válogatja. Ha keresem a régit, a helyet, akkor jó…lehet. Azonban, ha valakiben mást szeretnék látni, nem ugyanazt, amit akkor, évekkel ezelőtt láttam, akkor nem biztos, hogy jó. Ha azonban, évek múltán találkozom valakivel, és benne mást látok, érzem a változást, akkor az boldogsággal tölt el. Hiszen Ő is változik, figyel, halad. Természetesen nem “marasztalom el” azt sem, aki megrekedt, nem változott, hiszen ennek is ezernyi oka lehet. Ő is úgy jó, ahogy MOST van. Hiszen biztosít valamit, valami mást, régebbit. És itt nem külső dolgokra gondolok. Nem a hajformára, nem a testformára. Lényegtelen, de persze ez is hordoz változást. Vagyis, már nem is változatlan, ha a külseje változott. vagyis, senki sem “ússza meg” változás nélkül.

A mozgatóerő tehát: a változás. Az állandóság pedig egyfajta stabilitás lehet egyeseknek. Mindegy mit képviselsz, választasz, csak csináld jól!

Rengeteg meghatározás van az állandóságnak, ilyenek ezek is:

  •  annak a tulajdonsága, ami kevésbé v. éppen nem változik, míg tartósnak inkább azt mondjuk, ami a romlásnak ellent áll. Állandó a jellem, a csillagok járása, állandók a testek lényeges tulajdonságai, a természet törvényei; tartós a barátság, a szerszám, az épület stb.
  • kémiai állandóság: Annak kifejezése, hogy valamilyen kémiai anyag milyen sebességgel bomlik vagy alakul át. Közönséges körülmények között valamennyi szerves anyag és számos szervetlen anyag kémiai állandósága csak viszonylagos, vagyis nincsenek egyensúlyi állapotban; gyakorlatilag mégis állandók, mert az oxigénnel valóreakciójuk, vagy bomlásuk sebessége nagyon kicsi. 
  • A műalkotások azon sajátossága, hogy ábrázolásaik nem vesztik érvényüket akkor sem, ha az őket létrehozó történelmi pillanat elmúlt; a művészi ábrázolás így elvileg definitív jellegű, végérvényes, később nem megváltoztatandó. Kivételt képeznek ilyen szempontból a népköltészeti – s általában a szájhagyományban élő – művek, amelyek rögzítetlenségük folytán egyre módosuló változatokban maradnak fenn.
Hát ilyeneket találtam, de a Wikipédia sem nevesíti ezt, sőt, biztat, hogy hozzam létre ezt a lapot. Van kedvetek hozzá? Írjuk le az állandóságot, a saját szavainkkal,  majd, próbáljuk meg összefoglalni azt.
Mennyi “minden” lehet állandó? !
Élj, állandóan!
MINDIG!