Paksi Attila Sport Blog

Kapcsolódik az előző bejegyzéshez, mivel a zsálya a ….
„Tisztulás”

Zsálya egy megszentelt gyógynövény. Megtisztítja a levegőt, és megszüntet mindenféle negativitást, és védelmet nyújt. Figyeld egészséged és vedd fel újra kapcsolatod a Földdel.

A meditáció a Zsálya időtlen tudása. Ha kibillentél egyensúlyodból, vagy stressz gyűr le, használd gyógyerejét. Vonulj vissza, és töltekezz fel az Univerzum végtelen energiáival. Használj füstölőt is, mert a Zsálya a megszentelt füst.

Az olyan ember, aki emberekkel foglalkozik, nem lehet “rosszkedvű”. Egy mondat csupán, nem más.

Mert mi is jelent a “rosszkedv” számomra?

• Energia hiány.
• Tanácstalanság.
• Egy megrekedt állapot.
• Egy “beszorult” rossz pillanat.
• Erőlködés az “árral” szemben.
• Reakció egy helyzetre.

Nekem ebben a pillanatban az energia hiány, ami a legjobban megmutatja, hogy mi is a “rosszkedv”. Ugyanakkor pedig nem létezhet rosszkedv. Ez csak egy címke. Aztán meg mégis van, legalábbis sokan ezt mondják.

Pedig, ha ismered magad, akkor nem vagy “rosszkedvű”, és ez így igaz, hidd el. Lehetnek helyzetek az életben, amikor csökken az energia szintünk, amikor valamilyen negatív (rossz) esemény történik velünk. Ezt azonban mi magunk tartjuk meg, hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk, teret biztosítunk számára, befogadjuk és pátyolgatjuk azt. Hiszen ezzel magunkra tudjuk irányítani mások figyelmét. Aztán innen már csak egy lépés az energia rablás…másoktól…vámpírkodás…nincs is ilyen szó…viszont mennyi film született manapság…

Lehetséges, hogy ez egy olyan állapot (ez a rosszkedv), amikor elégedetlenné válsz a jelenlegi helyzeteddel, türelmetlen leszel a ritmussal, a tempóval. Mennél, de akadályok tömkelegével találkozol az utadon. Egészen addig, amíg nem kezdesz el figyelni arra, hogy miért is kapod az akadályokat magad elé. Mit nem akarsz észrevenni? Merre kellene menned? Lehet, teljesen más felé…te pedig azt hiszed jó felé haladsz. Ez is csak azért lehet, mert “csakazértis” arra mész, harcolsz, törtetsz előre, és azt gondolod, kemény legény vagyok, egy két akadály még nem a világ. Pedig nem arról van szó sok esetben, hogy nehéz feladatot kaptál, hanem inkább arról, hogy az élet már más utat mutat neked.

Állj meg egy pillanatra, keress egy csendes helyet, menj el oda, ahol szívesen töltöd az idődet és meditálj. Gondolkodj el rajta. Biztos ezt akarod? Mi az oka az előtted halmozódó gátaknak, akadályoknak?
Előbb utóbb megkapod a válaszod. Ami csak neked szól, neked jelent valamit.

Vagy van egy másik lehetőség. Hagyd a fenébe az egészet! Felejtsd el egy hétre, kettőre. Ne görcsölj rajta! Tudni fogod mikor kell újra elővenned a dolgot, mikor kezdhetsz hozzá megint. Addig pedig foglalkozz olyannal, ami sikerélményt okoz, és okozott már máskor is. Erősítsd magad pozitív élményekkel…és  egyél egy dinnyét…így…

Élj jókedvűen!

Anyám naponta öt mérföldet tett meg hatvanéves korában. Most kilencven, és sejtésünk sincs, merre lehet.
(Naszreddin, 13. Századi Bölcs)

Érdekes módon ugrott be ez a téma. Kutyasétáltatás. Olyan, mint egy a meditáció.  Persze inkább hétvégén, amikor csendesebbek a népek az utcákon. Bár nálunk reggel és este is kellemes tud lenni a séta, a gondolatok áramlása. Ide-oda, fel-le, mint Pom Pom a fán.
Folytatva a “történetet”….az történt nem is olyan régen, hogy az utcánkban forgalom lassítókat helyeztek el. Közismertebb nevén “fekvőrendőröket”…elnézést kérek a rendőröktől… …ennek hatására azt várja mindenki, aki csinálta ezt és aki kívánta ezt, hogy majd – ha nem is jelentősen – de lassul a forgalom…mivel járda nincs nálunk…gyalogos viszont annál több…

Lassult. Ott és akkor. Közte nem. Sőt. Mintha bosszantásként létesültek volna ezek a helyek, az autósok bosszantására. Mert mit tesz ilyenkor egy rohanó autós? Keresi a szélét. Keresi a helyet, ahol tovább rohanhat. Egy kerék a “fekvőrendőrön, a másik pedig a szélén, már már a parkoló autókon.

Rohanunk.
Mintha ez lenne az egyetlen célunk, hogy odaérjünk. Hogy hová? Munkahelyre, megbeszélésre, moziba, étterembe, iskolába, fogalmam sincs hogy még hová.

Közben pedig elfelejtkezünk ennél sokkal fontosabb dolgokról. Mert a céljaink, melyek a rohanást okozzák, nem igazi célok. Nem a saját céljaink, csak kényszerített célok, diktált célok, megszokások.

Rohanunk.
Azt gondoljuk talán, ha nem érünk oda, akkor lemaradunk valami olyanról, ami több, jobb? Azt gondoljuk talán, hogy akkor majd több időnk lesz erre, meg arra? Azt gondoljuk esetleg, hogy az élet ilyen? Azt gondoljuk talán, hogy nekünk is rohannunk kell, hiszen mindenki más is ezt teszi? Azt gondoljuk talán, hogy a valóság, az ami erre kényszerít?  És ez igazán egy kényszer?

Nem hiszem, hogy bármelyikre is igent mondhatnék. Mókuskerék. Ami megáll, ha a mókus “kiszáll”. Mint a spinner kereke. Egy idő után megáll, ha nem tekered a pedált. A mókus nem dönthet, csak ösztönösen cselekszik. Ha bezárják, próbál “kiszállni”. Mi viszont nem ösztönösen cselekszünk, hiszen “címkék”,  megszokások tömkelegével éljük az “életünket”.  Mi dönthetünk egy helyzetben. Használhatjuk a szabad akaratunkat. Tudjuk mi a jó számunkra, és azt is mi a rossz számunkra. Mégis miért nem döntünk “jól”?

Káprázat.
Úgy érezzük, valóságos dolgokat teszünk, valóságos célokért. Pedig ezek kényszerből tett, és felvett cselekvések. Azért, hogy tanulj, több legyél. Azért, hogy megfelelj a munkahelyeden. Azért, hogy eltartsd a Családod. Azért, hogy megfelelj a Szüleidnek. Megfelelj a szomszédnak. Megfelelj a társadalomnak. Megfelelj egy csoportnak, melynek tagja vagy.
És mikor van rólad szó? Mikor kerülsz Te az első helyre?

Kényszer, megfelelni vágyás, elvárás, megszokás.

Nem hangzik túl jól. Egyedül talán a most nem említett káprázat az, ami pozitív, érdekes lehet számunkra. Olyan, ami nem taszít kapásból. De nem is tartozik ide. Ez már okozat. Nem ok.

Van egy dal…”életünk csak rohanás, hajsza a pénz után”…igen, a birtoklási vágy. következő.  Mindent birtokolnánk! Házat, kocsit, telket, bankszámlát, kutyát, gyermeket, feleséget, barátot, barátnőt. MINDENT.

Mindezért, amit eddig felsoroltam, azt gondoljuk, ezt kell tennünk. Rohannunk kell. Sietnünk. Teljesítenünk. És mi tesszük a “dolgunk”, rohanunk. Rohansz, míg ” a fejed fölött múlnak el az évek…senki nem vár, nem jön eléd…”
Sokan és sokszor elmondták, amit megszerzel nem viheted magaddal. Akkor, amikor a döntés már nem rajtad múlik, nem viheted magaddal. Pillanatnyi élvezeteket hajszolunk általuk, és ennek ellenére ezt a fajta élvezetet keressük mindig. Tovább. Ezek lennének a célok? Cél ez valójában? És az utad, ami addig tart,a míg meg nem szerzed a következőd vágyad? Az milyen? Miről szól? Tanulsz belőle? Tapasztalás az?

Pedig csak a figyelmedet kellene másként irányítani, máshová fókuszálni. Az életünk más. Nagyon más.

Ahogy élsz, úgy lesz jó….

Lassíts….lélegezz.

Ez az,ami elmaradt. Ez pedig a….

Légzés
A teremben is megfigyeltem már, hogy akinek nem megy a légzés, az az életben is “gyors”. Valószínűleg szól a zene az autóban, a buszon a fülében, “éli” az életét. A légzése, ami igen fontos lenne, olyan kategóriába esik, hogy az úgyis megy magától…

Nehéz volt elkezdeni a tegnapi órát, mert még az utolsó pillanatban is vártam. Vártam, hogy mikor “tudom” meg, hogy miről beszéljek? Aztán figyeltem és döntöttem…

Számomra az ilyen órák általában aktualitásokat is jelentenek. A napi, a heti gondolataimat “rendezgetik” el. És volt elég belőlük.  Főleg a változás, ami megérintett ezekben a napokban,  és ezzel összefüggésben a bátorság. Merni megtenni, merni lépni. Vagyis továbbhaladni, nem megállni a gondolati szintnél. Hiszen ekkor válik teljesebbé az elhatározás. Nem teljessé, csak teljesebbé. Segít eljutni a következő lépésig. Mindezt nekünk kell megtennünk, senki sem lépi meg helyettünk. Miért is tenné?

Sokat tanultam a napokban másoktól. Ez azonban ez nem látszik azonnal. Türelmetlen vagyok. Ha nincs azonnal visszajelzés, akkor elindul az agyam…vajon…….?

Tegnap este is tanultam azzal, hogy elmondtam nektek az utat a munkába, az ott eltöltött időt, és a haza felé vezető utat. Mindezt egy Spinning® foglalkozás keretében, zenére, gyertyák fénye mellett. Így roppant egyszerűen hangzik, mégis volt jelentősége.  Már hetek óta figyelem, egy barátom arcát, és nem “tetszik” amit látok rajta. Nagyon nem. Nála ez már évek óta téma volt, ami tegnap elhangzott,  mindig visszatérően. Így igyekeztem segíteni… a szavaimmal…gondolataimmal.

Változás
Néha nagyon sötét az a hely, amerre indulsz. De ne add fel! Lehet, hogy nem lesz azonnal jobb, vagy csak rosszabbnak érzed majd.  A változás – hidd el – elindult, és segítségként ott a “lámpa” is a kezedben….

Élj a változásnak!

“Az igaz szavak ritkán szépek. A szépek ritkán igazak.“

(kínai mondás)

Ezen tegnap elgondolkodtam, és még ma is tart ez az állapot. Ma már használni is tudtam egy beszélgetés során. Mi mindenre jó a Kossuth rádió (MR1)…..

Azon gondolkodtam ma, hogy mit is várok Indiától?

Próbáltam megfogalmazni a várakozásomat. Sokat találtam elsőre, de miután kimondtam, rögtön el is vetettem őket.
Mert miért kellene várnom valamit tőle? India és a túra azt fogja adni, amire szükségem lesz, ebben a mostani helyzetben.
Talán az elvárásaink azok, amelyek befolyásolják a még be nem következett tapasztalásainkat, történéseket. Azonban, ha nem várok tőle semmit, nem fogom “dobozba” erőltetni Indiát és azt ott majd megtörténő eseményeket, (botrányos fogalmazás, de itt hagyom, okulásért) akkor még bármi is lehet. Vihet bármerre az a pillanat, ezért nem jó előre megmondani, hogy minek kellene történnie velem… mert, ha nem történik majd az velem, akkor “csalódott” lehetek, leszek. És azt meg minek…előre…

Nem várhatom azt, hogy az esetleges problémáim megoldódnak. Nem várhatom azt, hogy az “önismeretem” majd most ugrik egy roppant nagyot és máris “megvilágosodom.” Lépcsőket hagynék ki. Sok-sok lépcsőt.
Azért megyek, hogy ezeket a lépcsőket végigjárjam. Ha kell.
Ha nem, akkor csak járok….és az is jó lesz.

Inkább az köti le a figyelmemet, hogy mi az, ami az utazáshoz szükséges lesz majd. Milyen ruhát vigyek, hogyan pakoljak, melyik lesz a jó naptej, ajakír,kesztyű,lámpa, hátizsák,hálózsák,stb.

És egy igazán egészséges izgalom….már ezért megérte.

A vízum már a kezemben. Minden egyéb még várat magára. Most azonban nem fogom az utolsó pillanatra hagyni a készülődést, és csak bedobálni a dolgaimat. Erre az útra nem. Megtisztelem vele a helyet. És magamat.

1998.február 6.-án ment el Falco.
Itt egy kevésbé ismert szám tőle.

Van ami örök…ilyen a Dinamit.

És ilyen örök József Attila. Mindig.