Mindig tanulok valamit. Legutóbb azt, hogy ne szenvedjek. Mert mi emberek, szeretünk szenvedni. Szeretjük azt hinni, hogy azzal, hogy szenvedünk, felmentést kapunk, magyarázatot nyernek tetteink. Sokkal egyszerűbb szenvedni, mint valamire nagyon odafigyelni  Saját dolgaimon tapasztaltam meg, és nem másoktól hallottam mindezt. Ha mégis úgy érzed, ez rád is vonatkozik, arról én nem tehetek. Te is ember vagy, rendelkezel egóval. Ki kisebbel, ki nagyobbal. (Furcsa, hogy a számítógép helyesírása nem ismeri az egó szót, ezért mindig ajánl helyette más szavakat. Olyat, mint legó,égő, stb. Valakinek be kellene már tennie ide is , hiszen létezik, bár nem megfogható.)

Az eszmélésem már megint a jógához köthető. Amikor ugyanis jógázunk, rengeteg információ áramlik felénk, és az agyunk, beszélek inkább a saját agyamról, tehát az agyam, nem képes feldolgozni mindent. Nem képes azért, mert közben a testem sem tudja végrehajtani mindazt, ami információ ahhoz lenne szükséges, hogy egy gyakorlat tökéletesre sikerüljön. Vagyis, amikor jógázom, még nem vagyok kész egy gyakorlat helyes elsajátítására, kivitelezésére, mert vannak korlátaim. Fizikai, és egyéb. Vajon mi az egyéb? Az egyéb nem az, amikor nem hajlok annyira, amennyire kellene. Valami más lehet. De mi? Majd erről is.

Kapom az információt, és törekszem arra, hogy a lehető legtökéletesebben hajtsam végre azt a gyakorlatot, hiszen ezért jöttem. Különben meg mi a francot keresek én a teremben? Bámulom a csajokat? Néha igen, de nem ez tölti ki az idő nagy részét. Persze a bámulom szó erősen túlzás itt, mert bámulni és jól jógázni nem igazán lehet. Vagy ez, vagy az. Látni azt lehet. Néha. Na mármost, ha figyelek az oktatóra, akkor megkapok sok olyan segítséget, mely ahhoz szükséges, hogy majd egyszer, jól végre tudjam hajtani a gyakorlatot. Nekem ez az egyik célom a jógával, és minden egyéb sporttal. Jól végrehajtani.Nem nyerni egy versenyt, hanem végig csinálni azt, örömmel a végén. Nem futni a spinneren 20 percet, hanem szépen mozogni, hogy az egész testem mosolyogjon utána.

És itt kapcsolódik be valami más is. Ez a valami, az egó. Mert mi is történik ilyenkor? Vegyük a jógát. A tevékenység nem könnyű.Szerintem nincs semmilyen út sem az emberek életében kikövezve azért, hogy a célunkat elérjük. Ha meg mégis, akkor is lehet egy hajszálrepedés, amin brutálisan nagyot tudunk esni. De maradjunk a nem kikövezett résznél.Csinálni kell, erőlködni, menni, elesni,felállni, mint egy pici gyermek, aki járni tanul.Kapod az információt, tartsd így, tedd ezt, tedd azt, spiccelj, feszítsd, húzd be, tartsd előre, érintsd meg, lélegezz. Rengeteg infó. Persze próbálom mindezt, és megy is. Hol így, hol úgy. Nem megy mindennap egyformán, de egyre több a sikerélmény, mert ezt szeretném akkor csinálni és van célom vele. Néha azonban annyira akarom csinálni, hogy kimaradnak infók. Elfelejtek információkat, tanácsokat, melyek ahhoz kellenek, hogy végig tudjam csinálni, hogy egyre jobban tudjam csinálni. Ilyen a légzés és a szenvedés. Mindjárt mondom, hogyan függ ez össze nálam a jógán.

Nagyon tudatosnak kell lennem akkor, amikor végzem a gyakorlatokat, mert még nem jutottam el arra  a szintre, hogy “fejből” menjen. Most nem is hiszem, hogy bármikor is menni fog így. Mindig fogok tanulni, változtatni, mint a Spinningben. Nem álltam le ott sem. Abban most ott tartok, hogy “csatolok” hozzá tapasztalásokat, máshonnan,mondjuk a jógából. És azzal, hogy csatolom hozzá,máshoz, magam is tanulom, használom azt a következő jógán. Oda irányítom a figyelmemet a gyakorlással, amit azzal érek el, hogy csatolom a Spinninghez. Világos ez?

De térjek vissza az eredeti témához. Felejtés. Hajlamos vagyok bitang nagyokat szenvedni. magamban. Persze többnyire fáj is, de messze nem annyira, hogy elvegye a figyelmemet a lényeges munkától az órán. De elveszi! De el ám! Ilyenkor azt történik, hogy a gondolataim nagy részét az tölti ki, hogy mennyire nem kapok levegőt, vagy mennyire fáj a lábam, vagy mennyire sok csinos lány van bent a teremben. A következménye ennek a szenvedésnek, a tényleges szenvedés. Akkor már a pulzus sem nyugszik meg, a levegővétel sem lesz megfelelő. K.O. Kiütöm magam. Nem a munka üt ki, hanem magam teszem magammal ezt. Ezért kell a figyelmemet teljes egészében a helyes tartásra, a helyes levegő vételre,vagyis magamra irányítani.
Ha akkor, amikor az első gondolatom az, hogy én menyire szarul érzem magam,mert fáj, mert nincs levegő, vagy mert valakin szinte semmi ruha sincs, akkor ezt fel kell ismernem. Meg kell állítanom a gondolatot, és el kell kezdenem szabályosan lélegeznem. A legfontosabb dolog ez!  Hat be, hat ki. (másodperc) Ekkor ugyanis vissza kerülök a jelenbe, és nem kezdek el foglalkozni a múlttal, a jövővel az egóval.

Ez történik a Spinningben is, de szerintem más sportban is. Nem tudhatunk helyesen és jól tekerni, futni, síelni, ha a gondolataink valahol máshol járnak.

Ha egyfajta összegzést kellene most tennem, akkor szavakat írnék le:  figyelem, fegyelem, kitartás, törekvés, akarat, légzés.Használd bárhol az életben, és nem marad el a jutalom. No nem egy megfogható nyeremény formájában, hanem ezt keresd inkább magadban. Bár az sem kizárt, hogy nyersz is vele. Nyersz egy jobb alakot, egy szebb és minőségibb öregkort, vagy egy csillogó szempárt. Magam is átélem a napjaimban, hogy nem minden ugyanolyan. Mindig más. Olyankor szenvedek. hangosan. De tudom, hogy ma ennyire tellett, nem erőltetem jobban. Ez a szenvedés azonban nem az a szenvedés, amiről eddig írtam. Ez a küzdelemhez kapcsolódik, mert az utam nekem sincs kikövezve. Nem élem meg mindezt negatívan, mert ugye a küzdelem szó maga is egy picit negatív, csupán egyszerűen igyekszem elfogadni ezeket a nehezebb napokat. Tudom, hiszen tapasztaltam már, hogy minden napom más. Fontos ezt kihangsúlyozni.

Kitaláltam magamnak egy rendszert, ami egy szám köré épül. A szám a hármas szám. Mások is használják ezt, sok helyen, sok szakmában. Én ezt most a sportolásomra alakítottam ki. Ha az első alkalommal merül fel bennem az, hogy ez nagyon nehéz, és ez nekem rohadtul nem megy, akkor elkezdek azzal foglalkozni, hogy javítsam a tartást, figyelmesebb legyek, lélegezzek szabályosan.
A második ilyen jellegű gondolat felmerülésekor, megint csak erőltetem az eddig leírtakat, főleg a légzést, és megvizsgálom, milyen is volt a napom, ettem-e eleget, ittam-e eleget, aludtam-e eleget. Gyorsan pörgetem ezt végig magamban. Ha valami nem stimmel, valamiből hiányt szenved a testem, akkor engedek. Nem tartom ki addig azt a gyakorlatot, nem teszek rá annyi ellenállást stb. Hidd el, ha nem csak egy ilyen dolog van, amit felismersz, akkor nem marad el a harmadik gondolat sem. Akkor pedig már nincs más lehetőségem, abba kell hagynom, le kell pihennem, innom kell, vissza kell vennem az ellenállásból jócskán, és megint csak figyelni és elfogadni a helyzetet. Ennyi és nem több.
Élj a felismeréseidnek!